Érdekes az élet... hogy ennyire messzire tudunk
sodródni. Most én vagyok a vágyódó, te a vágyott.
Itt... Minden olyan, mint egy álom, amiben nincs meg az egység. Nem vagyunk egymás részei. És még ha tudom is hogy ugyan olyanok vagyunk, ebben a leegyszerűsített világban nem tudlak érinteni. A kezeim túl rövidek, hogy elérjenek hozzád. De még ha nem is jelensz meg a valóságomban, a mosolyod, mely ámulatba ejtett, s ami miatt elfelejtek lélegezni, olyan erősen hat rám, hogy én is mosolyogni kezdek. Remélem ismered az erődet, hiszen egy csoda vagy. Egy pillangó.
Itt... Minden olyan, mint egy álom, amiben nincs meg az egység. Nem vagyunk egymás részei. És még ha tudom is hogy ugyan olyanok vagyunk, ebben a leegyszerűsített világban nem tudlak érinteni. A kezeim túl rövidek, hogy elérjenek hozzád. De még ha nem is jelensz meg a valóságomban, a mosolyod, mely ámulatba ejtett, s ami miatt elfelejtek lélegezni, olyan erősen hat rám, hogy én is mosolyogni kezdek. Remélem ismered az erődet, hiszen egy csoda vagy. Egy pillangó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése