Hirtelen sivatagodban találtam magam. Sivár, élettelen és rideg volt. Csak a délibábok próbálták elhitetni, hogy lakozik bármi is benne. Hiányzott az otthonom. Napok óta csak homok és hőség, a kirepedezett bőröm érzem. Ki akarok jutni innen, meg akarom szakítani a kapcsolatot veled és ezzel a végtelenül monoton tájjal.
Próbára tettél, kihasználtad lábnyomaim, hogy azt mutasd, van ki megél benned. S én kábultan bolyongtam a dűnéken, azt remélve, hogy megjutalmazol egy oázissal. Tele ittam magam kegyelmedből. Azonban ott sem volt sokáig maradásom, hiszen hiányzott az otthonom. Nem csábított maradásra, hogy életben hagysz.
Most tehát kiszakadok ebből a hátborzongató csendből, melyet egykor homokviharok és délibábok éneke tört meg, hogy egy percig se lássam arcod valódiságát. Menekülök előled, nehogy elnyelj engem is. S mint a szerencsésebbek, most én is hátrahagylak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése